Gyakorlati tanácsok

Tanácsainkkal szeretnénk megkönnyíteni a sztrók utáni időszakot. Információink hasznosak lehetnek már a kórházi tartózkodás alatt, a hazatérés előkészítésekor és az otthoni lábadozásnál is.

kórház


Az új helyzet:

Annak ellenére, hogy az egészségügyi személyzet mind az intenzív, mind a rehabilitációs osztályokon mindent megtesz a sztrókosokért,  az esetek döntő részében nem  áll minden helyre a sztrók előtti állapothoz viszonyítva. A fennmaradó tünetek  mind súlyosságukat, mind megnyilvánulásukat tekintve egyénileg változnak.

Előfordul, hogy az egyik oldalon nem úgy működik a kar és a láb, mint korábban, fennmaradhat beszédértési és beszéd képzési vagy egyéb kommunikációs nehézség. Rosszabb lehet a beteg hallása, látása vagy légzése, továbbá fennállhatnak egyensúlyi problémák, gondot okozhat a vizelet tartása is. Előfordulhat még többek között félrenyelés és rossz éjszakai alvás. Az elszenvedett trauma és annak következményei hatással lehetnek a kedélyállapotra is.

A lista hosszú és talán ijesztő, de a honlap egyik célja éppen az, hogy a gyógyulási szakasz szempontjából értékes időt a beteg és hozzátartozói ne keresgéléssel töltsék, hanem megtalálják minden időszakban a megfelelő megoldást.

Fontos tudni, hogy folyamatos fejlesztéssel fokozatos javulás érhető el. Még hosszú idő, akár 10 év után is  jelentkezhetnek pozitív eredmények.

Tanácsok a kezdetektől

1. Változások dokumentálása

A pozitív változások nyomon követése sok erőt adhat a későbbiekben. Ezért

nagyon jó szolgálatot tesz, ha a kiindulási állapotot már a kórházban rögzítjük és fényképekkel dokumentáljuk. Rögzítsük a naplóban a minimális pozitív változásokat is, legyen az egy apró akaratlagos mozgás az addig mozdulatlan végtagon, vagy az első önálló lépés… A további erőfeszítéseket nagymértékben inspirálja az, hogy milyen eredményeket sikerült már elérni.

 

2. Kóros tartás, és ennek megelőzése

A sztrókos betegeknél jellegzetes tartás alakulhat ki, az érintett agyi területtel ellentétes testfélen. Lehet, hogy petyhüdt, tónus nélküli lesz ez az oldal, de jellemzőbb tünet a feszesség. A feszes izomzat pedig rögzülhet idővel, ha nem küzdünk ellene. Ha tudjuk, milyen kóros tartást idézhet elő a féloldali bénulás, kialakulását meg tudjuk akadályozni! Nagyon fontos, hogy türelmesen, lassan, gyengéden mozgassuk a beteg végtagjait, mert egy hirtelen, erős mozdulattal árthatunk is. A mozdulatokat csak addig folytassuk, amíg az nem fájdalmas (de eddig a pontig jussunk el!), ott tartsuk meg egy kicsit (15-20 mp), majd térjünk vissza a kiindulópontba.  Ismételjük meg a mozdulatot 10-15- ször.

Kóros tartás a felső végtagon és mozgatása:

  • testhez szorított felkar – a kart mozgassuk óvatosan  oldalt fel és le;
  • hajlított könyök – nyújtsuk ki és hajlítsuk be a kart;
  • hashoz szorított alkar – emeljük fel a kart fül mellé  és le;
  • ökölbe szorított kéz – masszírozzuk és mozgassuk az ujjakat (hajlítsuk és nyújtsuk) és kézfejet (csuklóból fel és le);
  • hüvelykujj tenyérbe fordul – masszírozzuk a tenyéri részt  a hüvelyk alatt, és ezután mozgassuk a hüvelykujjat oldalra és vissza.

A következő videó bemutat egy hasznos gyakorlatsort, mely teljesen azonos az általunk leírtakkal. Angol nyelvű, de könnyen követhető és kivitelezhető.

Egy mozdulatsorban: fonjuk össze ujjainkat a beteg ujjaival és így mozgassuk a  nyújtott kart oldalra és felfelé, a másik kezünkkel közben megtámasztjuk alulról a könyököt.

Fontos tudni, hogy a hirtelen, gyors mozdulatokkal sérülést okozhatunk, viszont ha nem juttatjuk el a mozdulatot a fájdalom nélküli végpontjáig, akkor nem érjük el a kívánt hatást.

A tornáztatások között használjunk pihentető sínt:

http://sejk.oep.hu/?s=segedeszkoz&ttt=310040429&termek=orfit-vol%C3%A1ris-pihentet%C5%91-s%C3%ADn

 

További információ érhető el a Testen viselt eszközök menüpont alatt.

Kóros tartás az alsó végtagon és mozgatása:

  • nyújtott csípő és térd – húzzuk fel a lábat a hashoz, tartsuk meg ott, majd nyújtsuk ki;
  • lefeszülő lábfej – mozgassuk a lábfejet bokából  fel és le;
  • merev lábujjak – masszírozzuk át a lábujjakat és hajlítsuk, nyújtsuk.

Az alábbi angol nyelvű videó az alsó végtag kimozgatását mutatja be. A kimozgatás alatt soha ne végezzünk hirtelen mozdulatot, vigyázzunk, hogy ne okozzunk fájdalmat! Ezeket a feladatokat naponta többször is végezhetőek, egy-egy feladatot 10-15x ismételjünk!

A tornáztatáson kívül a pihentető sínek használatával és a beteg fektetésével is megelőzhetjük a kóros tartást.

  • Lábfejre adható pihentető sín

Ára receptre: 416 Ft

Mivel méretsorozatos eszközről van szó, az egyedi gyártásra nem kell várni, gyorsan beszerezhető a beteg számára: http://sejk.oep.hu/?s=segedeszkoz&ttt=310150258&termek=orfit-l%C3%A1bpozicion%C3%A1l%C3%B3- fektet%C5%91-s%C3%ADn

A csípő mozgékonyságának megtartását segíthetjük

  • csípő tornáztatóval.

A görgők révén könnyedén kivitelezhető a térd és a csípő hajlítása akár ágyban is, csak a tornáztatóhoz kapott tálcát kell elhelyezni alá.

Ára receptre: 14.000 Ft

http://sejk.oep.hu/?s=segedeszkoz&ttt=310068875&termek=j-98-pr%C3%ADma-protetika

 

 

Figyelem: A segédeszközök, pihentető sínek csak jól kimozgatott végtagra adhatók fel fájdalommentesen. Semmiképpen ne erővel próbáljuk feladni az eszközt, hanem lassan, türelmesen, a beteg aktivitását kérve segítsük fel.

A segédeszköz akkor jó, ha a megfelelő időtartamot viselve nem okoz komoly fájdalmat. Feszítő érzést, kis kellemetlenséget érezhet a beteg.

Részletesebb tájékoztatás a testen viselt segédeszközökről itt található: http://eletrevalok.info/pt_tudasbazis/testen-viselt-eszkozok/

Az alsó végtagok helyes pozíciójára figyeljünk a beteg fektetésekor is:

    • oldalt fekve felhúzott térddel
    • háton fekve alápolcolt térddel
    • háton fekve a lábfej kifordulását gátolva

Ez a párna összecsukott állapotában segíthet a kívánt pozíciót megőrizni oldalfekvésben. Háton fekvésnél a lábszárak alá helyezve  a felfekvések kialakulását előzhetjük meg a sarkakon.

A térdek alá helyezett, összetekert pokróc biztosítja a térdek enyhe hajlítását.

Ára: kb. 3.000 Ft.

https://www.gyogyaszati-aruhaz.hu/fitkomfort-gerinckimelo-tartasjavito-gyogy-uloparna-1340

 

3. Beszéd, beszédértés

Sokszor előfordul, hogy a sérülést követően átmenetileg vagy hosszabb ideig problémát tapasztalunk a Képtalálat a következőre: „kommunikáció”beszéddel vagy beszédértéssel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy betegünknek az értelmével van gond. Türelem és idő szükséges ahhoz, hogy komoly javulást érhessünk el.

Feltétlenül forduljunk ez esetben mihamarabb  szakemberhez, mert az első 6 hónap hozhatja a legnagyobb fejlődést a beszédkészség helyreállításában. Hosszú távon kitartó munkával  további jelentős javulás érhető el.

Sokat könnyíthet a beszédértésben, ha kikapcsolunk a beteg körül minden zavaró tényezőt, amikor beszélünk vele. Ne legyen más hanginger: ne szóljon a rádió vagy a TV, ne beszéljenek még sokan körülöttünk. Adjunk időt a válaszformálásra, aminek a kezdet kezdetén nem kell feltétlenül mondatokban megfogalmazódniuk. Eleinte más jelzést is fogadjunk el az igen-nemre, de később várjuk el szavakban is, ha képes már megformálni azokat. Fokozatosan egyre többet várhatunk el, de ne felejtsük el, hogy annak, akinek nem automatikus a beszéd, nagyon fárasztó a koncentrálás.

Részletesebb tájékoztatás a beszédfejlesztés és az eszközös kommunikáció címszó alatt található.

4.  Érzelmi megnyilvánulások

Figyelmünket nem kerülhetik el a sztrók után esetlegesen jelentkező érzelmi zavarok. Okozhatja ezeket maga az agyi katasztrófa, de előidézhet depressziót az agyvérzés utáni megváltozott lelki állapot is. Nem kell Képtalálat a következőre: „depresszió”feltétlenül súlyos maradvány tünetekkel rendelkezni ahhoz, hogy az érintett bánkódjon elvesztett képességei miatt és tehetetlennek, haszontalannak érezze magát. Előfordulhat érzelmi labilitás (egyik pillanatban kitörő öröm, a másikban pedig búskomorság) és teljes apátia (mindenfajta érzelmi megnyilvánulás hiánya) is.Düh, Mérges, Robbanásveszély, Fej, Lebontása, Fő

A düh érzése is érthető, amikor a beteg felfogja, hogy mi is történt vele. Legtöbbször épp azok szenvedik el az ilyen kitöréseket, akik mindent megtesznek beteg családtagjukért. Ha felkészülünk erre, könnyebben tudjuk átvészelni ezt az időszakot.

Sokat segíthet, ha találunk egy olyan betegcsoportot, ahol az érintettek sorstársaikkal beszélik meg a problémáikat. A négy fal közé való bezárkózás  csak ronthat a helyzeten.

Sok esetben indokolt szakorvosi segítség igénybevétele. Ő dönt a terápiás lehetőségekről, esetleges gyógyszeres kezelésről.

5. A lakás átrendezése

Valószínűleg szükségünk lesz kisebb átrendezésre is a lakásban. Lehetőségeinkhez képest biztosítsunk megfelelő méretű közlekedési útvonalakat a hazaérkezőnek. Attól függően, hogy mivel tud adott pillanatban járni (kerekesszék, járókeret, rolátor, bot), megfelelő szélességű sávot kell kialakítani. Problémát okozhat a szőnyegszél (fel is szedhetjük ideiglenesen a szőnyeget), a küszöb, a padlón futó vezeték, vagy az ott elhelyezett nehezen észrevehető kisebb-nagyobb tárgy. A megfelelő világítás is fontos szerepet játszhat a lakásban való biztonságos mozgásban.

 

6. Pihenés és alvás

A sztrók után, a felépülés szakaszában, rengeteg pihenésre, alvásra van szüksége a lábadozónak. Ehhez biztosítanunk kell a nyugalmat. Fekhelye lehetőség szerint  a lakás csendes részén legyen, ahol a szellőztetés és a besötétítés is megoldható.

Fekvő beteg elhelyezése

A beteg ágyát ideálisan úgy helyezzük el, hogy onnan rálásson a lakásban történő eseményekreágy; ez már önmagában is ösztönözheti arra, hogy bekapcsolódjon a közös tevékenységekbe.

A külső ingerek (hang, fény, mozgás) a beteg érintett oldala felől érkezzenek. Lehetőség szerint ott legyen az éjjeliszekrény, az ajtó, és a látogatók is ott helyezkedjenek el. (Ne engedjük, hogy szégyellje a „rossz” oldalát!)

A beteg feküdhet a hátán vagy az oldalán is. Fontos, hogy karját enyhén nyújtva, ne testhez szorítva tartsa, lábát enyhén behajlítsa. Erről részletesebben feljebb olvashat a Kóros tartás megelőzése című részben.

Fontos az is, hogy amennyiben hosszabb ideig feküdni kényszerül sztrókos betegünk, gondoskodjunk arról, hogy a fekvési pozíciója sűrűn változzon, nehogy felfekvések, decubitusok alakuljanak ki. Oldalfekvésben támogassuk meg a hátát pokróccal, párnával.

7. Étkezés

Az étrend összeállításánál figyelnünk kell arra, hogy elkerüljük egy újabb agyvérzés veszélyét és hogy a bevitt kalória egyensúlyban legyen a fizikai aktivitással:

egészséges táplálkozás

  • Mivel valószínűleg betegünk fizikai aktivitása a korábbihoz képest csökkent, így nincs szüksége olyan adagokra, olyan kalóriamennyiségre, mint eddig.  Fontos, hogy súlya megtartásával (ha ez eredetileg is sok volt, akkor csökkentésével) a mozgásképességét támogassuk. Szükség esetén keressünk fel dietetikust http://dietetikuskereso.mdosz.hu/, aki étrend összeállításával is tudja segíteni mindennapjaikat.
  • A koleszterinszint megfelelő szinten tartásához kínáljunk zsírszegény ételeket és sok friss zöldséget, gyümölcsöt. Az ételeket lehetőleg ne zsírban, olajban készítsük el, hanem pároljuk, gőzöljük, grillezzük, abáljuk stb. Jó megoldást nyújthat a forrólevegős sütő is. Ebben olaj nélkül készíthetünk ropogós falatokat.
  • Használjunk kevesebb sót ! A sót próbáljuk meg más fűszerrel (nem fűszersóval!) helyettesíteni. (Pl.:fokhagyma)
  • Cukorbetegség esetén tartandó a cukormentes diéta (+ gyógyszerelés).
  • A dohányzást és alkoholfogyasztást lehetőleg mellőzzük, de mindenképpen csökkentsük.

8. Mozgatás/mozgás

Nagyon fontos, hogy minél előbb kezdjük el a sztrókos betegünk óvatos mozgatását. Már a kórházban az orvos, nővér engedélyével, szakember segítségével magunk is tornáztathatjuk a beteget. Minél korábban kezdjük ezt el, annyival nagyobb az esély arra, hogy az izmok nem válnak görcsösen feszessé, az ízületek nem merevednek be, és így teljesebb lehet a rehabilitáció.

Tartsuk be a fokozatosság elvét! A passzív mozgatást fokozatosan váltsa fel az aktív mozgás. A tornagyakorlatokat lehetőség szerint próbálja a beteg önállóan kivitelezni, s csak az elakadásnál segítsük tovább vagy a helyes megoldást segítsük. Pl.: ha a karemelést mellmagasságig maga is meg tudja tenni, ne segítsük, csak amikor megtorpan a mozdulat, akkor segítsük továbbvinni a fülig. Ha a beteg ugyan fel tudja vinni a karját, de a nyújtott helyzetet nem tudja megtartani, akkor csak a könyök alátámasztásával a nyújtást segítsük és ne az emelést.

A lábadozás során bármilyen cselekvésében olyan mértékig segítsük a beteget,  amennyire feltétlenül szüksége van rá! Biztosítsuk a maximális önállóságát!

Ahogy betegünk aktivitása nő, egyre összetettebb mozgásokkal próbálkozhatunk. Az ágyban való tornázás után folytathatjuk az ágy szélén ülve, majd kapaszkodás mellett állva. Kérjünk fokozatosan egyre több aktivitást az előző alkalmakhoz képest. Mindig ügyeljünk nagyon a biztonságra, az egyensúly megőrzésére helyezzünk hangsúlyt, hogy elkerüljük az esetleges balesetet.

Mozogni kell, minél többet. Kezdetben azonban ez veszélyeket is rejthet. Szem előtt kell tartanunk, hogy a fél oldal lebénulásával járhat, hogy a beteg nem vesz tudomást az érintett testfélről. Előfordulhat, hogy  ezzel az oldalával nekimegy ajtófélfának, szekrénynek. A sztrókon átesetteknek megváltozhat az egyensúlyérzéke is, az érintett oldal felé könnyen eldőlhet. A bénulás miatt azonban pont ezen az oldalon a beteg kevésbé tudja használni a karját, nem tud megfelelően védekezni kitámasztással, így az elesés veszélye is nagyobb.

 

 

9. Öltözködés

Amíg a betegünk önállósága helyre nem áll az öltözködés terén, törekedjünk olyan ruhák beszerzésére és használatára, amelyek kényelmesek, könnyen fel- és levehetőek.

Az öltözködést megkönnyíti a nagy nyakkivágás, a gumis derékrész, a rövid vagy bő hosszú ujjú felső.  A patentet egy kézzel is könnyen be lehet kapcsolni, míg a cipzár és a gomb két kezet igényel. A tépőzár szintén megkönnyíti az öltözködést akár ruhán, akár cipőn.

Öltözködést megkönnyítő eszközöket lásd az önálló életvitelt segítő részben. http://eletrevalok.info/pt_tudasbazis/oltozkodes/

10. Napirend

Ajánlatos, hogy már a kórházból, a rehabilitációs intézményből való hazakerülés előtt kitaláljuk, milyen napi menetrendet tudunk kialakítani, amely a körülményekhez képest mindenkinek megfelel. Ez biztonságot nyújt a betegnek, nem tesszük ki őt felesleges stressznek. Meglesz a pontos ideje az étkezéseknek,  a gyógyszer bevételének, a tornázásnak és a pihenésnek is. Szükség szerint módosítsuk ezt a napirendet, ha változnak a körülmények.

11. Dokumentumok, tennivalók rendszerezése

Megkönnyíti a segítő-gondozó dolgát, ha egy dossziéba rendezi a különböző orvosi zárójelentéseket, beutalókat, külön a gyógyszerek használati utasításait, a vérnyomásnaplót vagy a vércukorszint rögzítését.

Az okostelefonunk is sokat segíthet abban, hogy ne kelljen mindent észben tartanunk: annak naptárába írjuk be a különböző foglalkozások időpontját és az orvosi kontrollokat. Állítsunk be figyelmeztető jelzést az esemény előtti napokra, hogy felkészülhessünk az eseményre!

Beállíthatjuk telefonunkat a gyógyszerszedés vagy egyéb fontos teendők időpontjaira is.

 

Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy meg tudjuk jegyezni az összes új információt, teendőt, amit az orvos vagy más szakember előírt, akkor készítsünk már náluk jegyzeteket.  A tennivalókat rögzíthetjük fényképpel, videóval, ha ehhez minden jelenlévő – háziorvos, logopédus, gyógytornász, stb. – hozzájárul.

 

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a honlapon található információ nem helyettesíti az orvossal való konzultációt, s nem pótolja az orvosi utasítások betartását.

Vissza a lap tetejére

Nem találta meg amit keresett?
Itt tegye fel kérdését, vagy ossza meg tudását!

Mesélje el történetét!

Segítsünk egymásnak! Ossza meg velünk
személyes történeteit, tapasztalatait! Ha honlapunkon
talált hasznos információt, kérjük, számoljon be erről is!

Önkénteseket keresünk!

A honlap továbbfejlesztéséhez lelkes önkénteseket keresünk. Legyen Ön szakember, érintett vagy hozzátartozó, ha elég erőt érez magában ahhoz, hogy aktív részese legyen munkánknak, akkor kattintson ide!

hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!