Önkéntesünk története

"A mosoly mindenhova belépő"
Tóth Veronika soha nem adja fel! Jöhet bármilyen változás, ő mindig tenni és haladni akar! Az ő történetét egy másik önkéntesünk, Bécsy Etelka jegyezte le.

 

Miért ilyen a néni lába?- kérdezte egy kisfiú az utcán az édesanyját.

– Azért, mert leesett a fáról, mert nem ette meg a spenótot! – válaszolta az édesanya, nem kevés nevelő célzattal.

Mindezt Tóth Veronika meséli, nagyokat nevetve. Az igazság pedig az, hogy héthónapra, farfekvésesen,1500 grammal, csípő rendellenességgel született 48 évvel ezelőtt. Hosszan kellett várni, hogy egyáltalán felsírjon a picike baba, de élni akart!

Műtétek hosszú sora következett ezután, és a bentlakásos fejlesztés a Pető Intézetben, egészen 18 éves koráig. Szerető szüleit, akik nagyon bíztak benne, csak két hetente látta, és bizony nem volt könnyű “az élet” a cserfes Veronikával, aki egyáltalán nem a saját sorsával volt elégedetlen, hanem a másokat ért kisebb-nagyobb igazságtalanságokat tette szóvá minduntalan.

Tizennyolc évesen aztán nagyot változik körülötte a világ, visszakerült a szülővárosába, ahol az intézeti napi rutin helyett ki kellett találni az új rutinokat, aminek vezérmotívuma volt a “nem akarok szobanövény lenni, akit csak locsolni kell” – mondja Veronika.

Az új helyzetben lassú, lépésről lépésre történő építkezés kezdődik az új életre, amire nincs felkészítve a Pető Intézetből kikerült kerekesszékes. De Veronika kitalálta, hogy neki sikerülni fog. “Mosolygok, és visszamosolyognak, mert mosolygok,”

És a mosoly barátokat, segítségeket termett. Először a Ruhagyárnak dolgozott otthonról, a címkéket feliratozta kézzel. Olyan mennyiségű munkát kapott Veronika, hogy már az egész lakóház összes lakója besegített, hogy határidőre elkészüljön. A ruhagyár megszűnésével új lehetőség adódott, egészségügyi adminisztráció. Közben a szerelem is rátalált Veronikára.1997-ben megszületett a kisfia, így egy időre felhagyott a “bedolgozói” otthon végezhető munkákkal.

A házasság zátonyra futott, de a “csak-azért-is” és a mosoly maradt. Az új munka az ékszerértékesítés találta meg Veronikát. Mint ahogy korábbi munkáinál is megkövetelték az új ismeretek megszerzését, különböző képzésekben vett részt.

Ezt a legtöbb sikert és örömöt hozó munkáját nagyon megszerette Veronika. Internetes ismereteit bővítette, saját vevőcsoportot, önálló közösséget alakított az ékszervásárlás “ürügyén”. Mindezt otthonról, kerekesszékben! Pályájának egyik csúcsteljesítménye az ékszerbemutatók szervezése, ahol előadói készségét is kamatoztatta.

Az ékszerárusítást a piaci viszonyok elsöpörték, de Veronikában működött a “valamit csinálni kell”, “mindannyiunknak dolga van e világon” meggyőződése.

Mint mindig most is felbukkant egy barát új munkalehetőséget kínálva a biztosítási szakmában. Ez új kihívás elé állította Veronikát, de ez Veronikát egyáltalán nem zavarta, sőt! Távoktatáson vett részt, új tudást szerzett meg!

Nem volt könnyű vadidegen emberekkel kapcsolatot kialakítani, a biztosítási témában információkat nyújtani! Innen már csak egy ugrás volt az új munkakör, a call centerben való helytállás. A rengeteg tapasztalat, az emberekkel való bánásmód, a jókedv, a jóindulat és a kisugárzása mindig átsegíti Veronikát a nehéz helyzeteken.

Az, hogy hasznosnak érezheti magát, hogy a párja, családja, nagyon büszke rá – ez mindig újabb lendületet ad a továbblépéshez.

Életében a legnagyobb kihívás az állapotának romlása volt. De Veronika ezzel is megküzdött. Hite a gyógyulásban, akaratereje, saját életvitelében való változtatások bevezetése révén megúszta a kórházat, a láb amputálását.

Életfilozófiája, hogy a betegségtudatban való beragadás betegít, a mosoly, a humor mindenhova belépő, a hasznosság érzése gyógyító. Most ezért vállalt önkéntes munkát is az Életrevalók Egyesületében. A kerekesszékesek életét megkönnyítő híreket figyeli és továbbítja, hogy az a Honlapon megjelenhessen. Mindenkit arra biztat, hogy ne fusson el az őt érintő kellemetlenségek elől, bátran álljon ki a jogaiért.

Call centeres tudását, tapasztalatait szívesen kamatoztatja sorstársainál. Bárkivel szívesen beszélget el, aki megosztaná problémáját vele, tanácsra lenne szüksége. Messengeres elérhetősége.

Veronikával beszélgetett, és a történetet lejegyezte: Bécsy Etelka

E sorokat lejegyző megjegyzése: sokszor írják le tanulmányokban, hogy az embernek a világ jelenlegi szakaszában és a jövőben legalább háromszor kell pályát módosítania, új szakmát megtanulnia. NEM KELL OLYAN MESSZIRE MENNI A PÉLDÁKÉRT!!!!!!

 

További történeteink

"„Mi sem gondoltuk volna, hogy ennyire erősek vagyunk” – A három kisfiúból kettő SMA-val jött a világra egy tatabányai családban."

Bővebben

"Én sem hittem, hogy pont velem történik meg! - Stroke-om története"

Bővebben

"Kenyeres Csilla mesélte el történetét a hőn áhított bicikli megszerzése után."

Bővebben

user

"Nagy szükségem volt arra, hogy a váratlan helyzetben gyorsan tudjak tájékozódni, mik a lehetőségeim. Nagy segítséget jelentett az Életrevalók honlapja. "

Bővebben

"Kriszta több évtizedes konduktori munkája során megtapasztalta, milyen fontos szerepe van az információnak, hiszen minden család tele van kérdéssel és kétséggel, amikor valaki közülük mozgáskorlátozottá válik. Érett benne egy jól használható információs honlap készítésének gondolata."

Bővebben

user

"Írja meg nekünk a történetét! Bármire kíváncsiak vagyunk, amit megosztana velünk!"

Bővebben

Kulka János Fotó:Schiller Kata

"Kulka János vagyok. Szeretném felhívni az Önök figyelmét  az ÉLETREVALÓK honlapra."

Bővebben

hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!