"Az együttes futás során kölcsönösen alkalmazkodni kell egymáshoz, és nem az elért idő számít, hanem a közös élmény, a tapasztalat! Aktívnak kell maradni, emberek közé kell menni, élményeket kell gyűjteni!"
Nagyon jó érzés, hogy te a kerekesszékből adsz erőt a veled együtt futó nem kerekesszékesnek, hogy lefussa a maratont”
A 2003-ban diagnosztizált Teszári Eszter 2006-ban 32 éves volt, amikor egy rapid lefolyású progresszív szklerózis multiplex betegség kerekesszékbe kényszeríttette.
gergely zakany photography
A rendszeresen sportoló Eszter – éppen Írországban dolgozott – egy alkalommal azt vette észre, hogy egy egyszerű utcai gyaloglás közben lelassul, hiába igyekezett gyorsítani, a lábai nem követték a fejben született elhatározást. Ez időben jógázott is rendszeresen. Egyik pillanatról a másikra már nem tudta tartani az egyensúlyt a jógapozíciókban, felborult.
Ezek voltak az első jelek. Ezt követően már többször – minden ok nélkül, bárhol – megbotlott és elesett.
„A szklerózisnál, ha a járást támadja meg, olyan jellegzetes mozgása lehet az embernek, mintha sokat ivott volna, spicces lenne. Azt hitték az utcán, hogy részeg vagyok. Hagytak feküdni a földön.”
Az első orvos még a túledzettségre gyanakodott, de Eszter továbbment a vizsgálódásban, és a neurológiai vizsgálatok, az MR kimutatta a szklerózis multiplexet.
Sosem hitte volna, hogy ez nem az idős férfiak, hanem a húszas-harmincas éveikben élő nők betegsége elsősorban.
Az SM leküzdésére a család és a barátok segítségével mindent kipróbált, még Kínában is járt, őssejtbeültetésen. Ennek tulajdonítja, hogy 11 évig nem tapasztalt állapotromlást, míg korábban három havonta kórházba kellett mennie.
A közlekedési nehézségek, a sűrű esések, illetve az emberek reakciói miatt a kerekesszékbe kerülést már szinte megkönnyebbülésként élte meg Eszter.
És akkor egy családi ebéd újabb fordulatot hozott az életében. Egyik rokon, aki maratonista is, megkérdezte Esztert, miért nem fut, hiszen ő látott az egyik versenyen kerekesszékben ülő résztvevőt. Eszter bár rendszeresen sportolt egész életében, futni speciel nem szeretett.
De megkereste és megtalálta a Suhanj! Alapítványt, amely szervezet célja, hogy megteremtse a közös futás, az együttes sportolás lehetőségét a mozgásukban korlátozottak és épek számára.
Már az első futás magával ragadta Esztert, pedig jeges zuhéban folyt a maraton.
„Mehetünk még egy kört!” – lelkesedett a célba éréskor.
Először a saját kerekesszékét használták, de a futás során kiderült, hogy ez nem biztonságos, beakad a sínekbe, így át kellett alakítani az eszközt, a futók számára adaptív módon.
A Suhanj! szervezete beszerezte és rendelkezik a futó babakocsihoz hasonló sporteszközzel, így nincs akadálya bármely mozgásban korlátozott személy sportolási vágyának.
Hetente két futóedzést is tart a Suhanj! (a Margitszigeten), de edzőterme is van, a Suhanj! Fitness (1136 Budapest, Tátra utca 6.), ahol átalakítható eszközökkel lehet egyénileg, és csoportos torna keretében edzeni, sportolni, a futásokra felkészülni.
A gyógytornászok ismerik ezeket a sportolási lehetőségeket, illetve a sportszer boltok tudják ajánlani az egyes helyeket, és nagy segítséget nyújt az internet.
Eszter heti háromszor két órát gyógytornász segítségével tartja karban magát.
” Az SM mellett nem szabad túlhajszolni magát ez embernek, de nagyon fontos a betegség terjedésének gátolásában, hogy az ember először és aztán másodszor is egyedül, maga próbálja a mozgással járó tevékenységeket megoldani, például be és kitenni magát az ágyba. Apró kis célok és feladatok kitűzésével sokat lehet nyerni az állapot megőrzésében Ez egyfajta napi otthoni edzés. Minél kevesebbet használja az ember az izmait, annál inkább teret enged az SM-nek!”
Eszter nagyon várja már a pandémiás helyzet miatti korlátozások feloldását. Újra szeretné megélni az örömfutás élményét.
„Mert szeretünk együtt lenni, együtt futni. Kialakulnak az állandó futótársak, én csak úgy hívom őket”pajtikák”. Egy 42 kilométeres távon három ember váltja egymást egy kerekesszékes futóval. Az együttes futás során kölcsönösen alkalmazkodni kell egymáshoz, és nem az elért idő számít, hanem a közös élmény, a tapasztalat! Aktívnak kell maradni, emberek közé kell menni, élményeket kell gyűjteni!”
További információ:
Csakazértis!SM Alapítvány honlap „Eszter naplója”
Suhanj! Alapítvány honlapja és az Alapítvány edzőterme